Az vagy, amit megeszel – ez az elv nemcsak az emberekre vonatkozik! Az állattenyésztés egyik legfontosabb eleme az állatok takarmányozása. A megfelelő étrend közvetlenül befolyásolja az egészséget, a kondíciót és a termelési teljesítményt, többek között a tyúkok tojástermelését, a szarvasmarhák tejtermelését, valamint a sertések húsformáit. A takarmány minősége legalább olyan fontosnak bizonyul, mint a mennyisége! A takarmánykeveréket az adott állat szükségleteihez kell igazítani úgy, hogy kiegyensúlyozott mennyiségben biztosítsa a legfontosabb tápanyagokat: cukrokat, fehérjét, zsírokat, vitaminokat és ásványi anyagokat. Ahhoz, hogy a haszonállatok számára megfelelő étrendet biztosítson, a felelős tenyésztőnek nem kell kizárólag a kereskedelemben kapható kész takarmányokra támaszkodnia.
A kereskedelmi takarmánykeverékek alternatívája a tömegtakarmányok és abraktakarmányok önálló előállítása. Ez lehetővé teszi a tenyésztő számára, hogy teljes ellenőrzést tartson a takarmányozási folyamat felett: az alapanyagok kiválasztásától kezdve, azok feldolgozási módján át egészen az egyes komponensek arányainak az állatok aktuális szükségleteihez való igazításáig. Ugyanakkor az önellátásra törekedve csökkenthetők az állatállomány takarmányozási költségei.
A saját szükségletre történő takarmánygyártás nagy megtakarítást eredményezhet! A takarmánykeverékek önálló előállítása lehetővé teszi a kész takarmányok külső gyártói, valamint a közvetítők által felszámított árrések elkerülését. A költségek még tovább csökkennek, ha ugyanazon gazdaság területén termesztett növényekből származó alapanyagokat használnak fel. Ez kiváló módja azoknak a mezőgazdasági terményeknek a hatékony hasznosítására, amelyek nem felelnek meg az élelmiszeripari előírásoknak, nem alkalmasak közvetlen fogyasztói értékesítésre, vagy amelyek felvásárlási árai nem kielégítőek. Előnyös megoldás továbbá a gyengébb minőségű földterületek takarmánynövény-termesztésre való kijelölése, amelyek igényei rendszerint alacsonyabbak az emberi fogyasztásra szánt fajokhoz és fajtákhoz képest.
Alapanyagok kiválasztása takarmánygyártáshoz
Az önellátás tapasztalatot és professzionális hozzáállást igényel. Kulcsfontosságú az egyes állatok takarmányozási szükségleteire vonatkozó ismeret. A különböző baromfifajok eltérő táplálkozási igényekkel rendelkeznek, hasonlóképpen a tej- és húshasznú szarvasmarhák, a sertések és a lovak. Nemcsak az állat faja számít, hanem az életkora, a fajtája és a tenyésztés célja is. Például a tojótyúkok kalcium- és foszforigénye jóval nagyobb a brojlercsirkékéhez képest, amelyeknek viszont fehérjében és energiahordozó alapanyagokban gazdagabb étrendre van szükségük. A szarvasmarhák és a sertések esetében a fiatal állatok könnyen emészthető, magas vitamin-, ásványianyag- és aminosavtartalmú takarmányt igényelnek.
Az étrendnek változatosnak és megfelelően kiegyensúlyozottnak kell lennie, ezért az állattenyésztésben többkomponensű takarmánykeverékeket alkalmaznak. Ezeknek a konkrét állatok szükségleteihez igazított összeállítási készsége a siker kulcsa! A teljes értékű keverékek összetételében a gabonaféléknek kell dominálniuk, mint például a búza, az árpa, a zab vagy a kukorica. Az energiát biztosító, szénhidrátban gazdag összetevőket fehérjekomponensekkel, valamint vitamin- és ásványianyag-premixekkel, takarmánykrétával és más adalékokkal kell kiegészíteni.
Az állat nem élhet csupán gabonán – az energiát biztosító összetevőkön kívül a takarmánykeveréknek megfelelő mennyiségű fehérjét is kell tartalmaznia. A haszonállatok takarmányozásában a fehérjék hagyományos forrásai a hüvelyes növények, mint például a csillagfürt, a borsó, a lóbab, a lucerna vagy a szója, de a lehetőségek itt nem érnek véget. Alternatívát jelentenek az olajpogácsák, vagyis az olajpréselés melléktermékei.
A professzionális csigás prések lehetővé teszik a folyékony zsírok hideg sajtolását olajos növények magjaiból, például napraforgóból, repcéből, szójából vagy dióból. Ennek a folyamatnak értékes „hulladéka” éppen az olajpogácsa, a magas fehérjetartalmú présmaradvány, amely gyakorlatilag minden haszonállat számára készített saját takarmánykeverék kiváló adaléka. A fehérjén kívül szénhidrátokat, ásványi sókat és vitaminokat is tartalmaz, amelyek a hidegen sajtolás, azaz az alacsony hőmérsékleten végzett préselés alkalmazásának köszönhetően nem bomlanak le.
Fehérjeforrásként a takarmányban a mezőgazdasági-élelmiszeripar más melléktermékei is felhasználhatók, pl. szárított szeszfőzdei moslék, sörcefre és gabonacsíra.
Hogyan állítsunk elő takarmányt saját szükségletekre? A gyártási módszer kiválasztása
Nemcsak a takarmány összetétele számít, hanem az előállításának módja is. Más szóval, nemcsak az a fontos, hogy milyen alapanyagokból készül a takarmány, hanem az is, hogy ezeket az alapanyagokat milyen módon dolgozzák fel.
Az alapanyagok megfelelő mechanikai feldolgozásával kapcsolatos gyártási folyamat jelentősen befolyásolja a takarmány emészthetőségét és hasznosulását, ezáltal az állatok takarmányozásának hatékonyságát és a tenyésztés jövedelmezőségét. A megfelelő berendezések alkalmazása, mint például a darálók, a roppantók, az extruderek vagy a keverők, a gabonaszemet, a szalmát és más mezőgazdasági alapanyagokat teljes értékű takarmánnyá alakítja.
Az egyes takarmánygyártó gépek eltérő módon alakítják át az alapanyagokat.
- Darálók – a gabonaszemeket kisebb részecskékre, azaz úgynevezett darába aprítják. Ennek eredményeként nő a takarmány azon fajlagos felülete, amely az állatok emésztőrendszerében enzimek és emésztőnedvek hatásának van kitéve. Ennek köszönhetően egyértelműen javul a kiindulási alapanyagban található keményítő és fehérje emészthetősége. A darálók nemcsak gabonafélék, mint a búza, az árpa vagy a zab feldolgozására alkalmasak, hanem kukorica, szója és más magvak feldolgozására is.
- Aprítógépek – kulcsszerepet játszanak a kérődzők számára készülő tömegtakarmányok előállításában. Szalma, széna és szárított zöldtakarmány, pl. lucerna vagy here aprítására szolgálnak.
- Roppantók – roppantják a gabonaszemet, jelentősen növelve a takarmány emészthetőségét. Ez az alapanyag-feldolgozási módszer különösen előnyös a szarvasmarha-takarmányok készítése esetén. A roppantott szem serkenti a bendő működését és megelőzi a kérődzők acidózisát, ugyanakkor a benne található tápanyagok jobban hasznosulnak. A roppantók nagyon nagy teljesítménnyel jellemezhetők: lehetővé teszik az elektromosenergia-felhasználás csökkentését az aprítók alkalmazásához képest, így mérsékelve a takarmánygyártás költségeit. Mi több, minimalizálják a portartalmat, ami magasabb takarmányminőséget eredményez.
- Extruderek – fejlett berendezések, amelyek a mechanikai feldolgozást magas nyomás és hőmérséklet hatásával ötvözik. A gabona- és hüvelyes növények szemei könnyen emészthető, habosított granulátumokká alakulnak, amelyek hasznosulása elérheti akár a 90%-ot is. Az extrudálási folyamat kiküszöböli a legtöbb kórokozót és antinutritív vegyületet, mint például a tanninok, lektinek, alkaloidok és glükozinolátok, ennek köszönhetően az extrudált takarmány kiválóan alkalmas fiatal és legyengült állatok számára.
- Granulátorok – az aprított alapanyagok laza keverékeit egyenletes szemcsékké, azaz takarmánypelletté alakítják. Lehetővé teszik az alapösszetevők összekapcsolását olyan adalékokkal, mint a premixek és vitamin-kiegészítők. Az így kapott termék összetétel és frakció szempontjából egységes, ideális mechanikus adagolásra, emellett könnyen szállítható és hosszú távú tárolásra is alkalmas.
- Takarmánykeverők – lehetővé teszik a takarmánykeverékek valamennyi komponensének pontos összekeverését. Segítségükkel egynemű összetételű termék jön létre, amelynek minden adagja azonos tápanyag-összetételt biztosít kiegyensúlyozott arányokban.
Ahelyett, hogy külön több berendezést vásárolna, érdemes megfontolni a kész takarmánygyártó sorok egyikébe történő beruházást. Ezek professzionálisan összeállított készletek a gabonaalapanyagok hatékony aprítására, portalanítására, tisztítására és frakcionálására.
Saját takarmány legális előállítása – szükséges formalitások
A kizárólag saját szükségletre történő takarmánygyártás sem mentesíti a tenyésztőt a megfelelő formalitások teljesítése alól! Még ha a gazda a saját maga által előállított termékkel (vagy termékekkel) kizárólag a saját állatait kívánja is etetni, a tevékenységet be kell jelentenie a helyi járási állatorvosnál (PLW) az úgynevezett takarmányszám megszerzése, valamint a takarmánypiacon működő gazdálkodó szervezetek nyilvántartásába történő bejegyzés céljából. A kérelmet legalább 30 nappal a takarmánygyártás megkezdése előtt kell benyújtani, csatolva az illetékes községi hivatalnak vagy városi hivatalnak fizetett illeték (17 PLN) befizetésének igazolását. Az említett takarmányszám a takarmánygyártó azonosítójaként szolgál az Állategészségügyi Felügyelőséggel való kapcsolattartás során, valamint a takarmánygyártáshoz szükséges alapanyagok külső beszállítóktól történő vásárlásakor.
A saját szükségletre takarmányt előállító tenyésztő köteles egyszerű nyilvántartást vezetni az alapanyagokról és a takarmányokról. A dokumentációban fel kell tüntetni az alapanyagok származását és aktuális felhasználását, továbbá meg kell határozni, hogy a kész takarmány mely állatcsoportokhoz kerül. A termelés minden szakaszában elengedhetetlen a higiéniai és biztonsági szabályok betartása. Mind a kész takarmányt, mind az előállításához szükséges alapanyagokat tiszta, száraz, kártevőktől mentes helyeken kell tárolni. A takarmánygabona tárolásának szabályai megegyeznek az emberi fogyasztásra szánt gabonák esetében alkalmazott szabályokkal. Fontos a gabona betakarítás utáni szárítása, még a raktárba helyezés előtt, 14% alatti nedvességtartalomra, például mobil szárító segítségével. A tárolás során ellenőrizni kell az alapanyag nedvességtartalmát és hőmérsékletét. A megfelelő paraméterek megőrzése érdekében ajánlott a gabona szellőztetése és rendszeres keverése. Az alapanyagokat műtrágyáktól, növényvédő szerektől és más vegyszerektől távol kell tárolni. A kórokozókkal fertőzött, kártevők által megtámadott vagy penészedés jeleit mutató gabonát haladéktalanul el kell távolítani a tárolóból, és ki kell zárni a takarmánygyártási folyamatból.
Megéri-e a takarmány önálló előállítása?
A gazda szeme hizlalja a lovat! Ez az elv más haszonállatokra is vonatkozik. Az a tenyésztő, aki maga gondoskodik a takarmány összetételéről, előállítási folyamatáról és adagolásáról, biztos lehet abban, hogy állatainak a lehető legjobbat nyújtja. A jól táplált állatállomány jó egészségnek örvend, gyorsabban növekszik, több tejet vagy tojást termel. A tenyésztés hatékonysága nő, míg az állatok takarmányozási költségei csökkennek – különösen, ha a takarmány előállításához szükséges alapanyagok ugyanabból a gazdaságból származnak. A siker feltétele a takarmány egyes komponensei arányainak jól átgondolt megválasztása, valamint azok megfelelő feldolgozása a gabona emészthetőségét és hasznosulását javító berendezések segítségével.
